avagy majdnem minden, amit egy vízenjárónak (!) tudnia kell(ene)...  

 

Umann Kornél nagybecsű - általam is tisztelt - tipp-gyűjteménye 1998-ban látott netvilágot. Magam is használtam, éltem a benne fellelhető hasznos tartalmakkal. Azután elkövetkezett 2011 tavasza.... és meglepődve tapasztaltam, hogy a megszokott helyen kis tábla fogad: elveszett kis hazánkban a sajtószabadság, ezért Kornél egy  „szabad ország” szerverére vitte el a gaz fenyegetők elől oldalát. (Megjegyzem, teljesen politika-mentes tartalommal bíró evezős-vízi oldalát.) Én pedig visszamenekítettem ide, egy másik  szabad országból, ebbe a szabad országba, mert nem fogom átlinkelni a lengyel szerver címére azt, amibe tulajdonosa tartalma ellenére politizálást vitt, lopott, döngölt? bele.

 

Tippek vízitúrázóknak

Umann Kornél Budapest, 1998

Tartalom

Technikai információ

Indítás

• Definíciók
• Ajánlott irodalom
• Mellékletek
• Hol jártam
• Milyen csónakot válasszunk

Víziközlekedés

• Létszám
• Tapasztalat
• Úszni tudás
• Fegyelem
• Figyelem
• Kormányzás
• Jobb-bal
• Fel-le
• Be-ki
• Elindulás, kikötés
• Elsõbbség, kitérés
• Elõzés
• Találkozás hajóval
• Hullámok
• Átkelés
• Limány
• A hajózóút
• Stégek, gátak, egyéb akadályok
• Éjjel
• Setup
• Fürdõzés
• Vízirendõrök

Felkészülés az útra

• A legénység
• Fizikai korlátok
• Csomagolás
• A felszerelés összegyûjtése, pakolás
• Leltár
• Kaja

Táborozás

• A táborhely kiválasztása
• Sátor
• Ne szemetelj
• Tûzrakás
• Fõzés, étkezés

Egészség

• Tisztaság
• Egészségügyi felszerelés
• Elsõsegélynyújtás, mentés
• Szúnyogok, kullancsok, böglyök, horgászok (én ugyan nem)
• Vizeink tisztasága

További tippek

• Dokumentáció
• Csónakszállítás
• Külföldi túra, határvíz
• Zsilipelés
• Katamarán készítése két kenuból
• Szívünknek kedves útitársak
• Közbiztonság
• Más kárán tanul az okos

{}, avagy amirõl szívesen olvasnánk

Technikai információ

1.Ez a szellemi termék szabadon terjeszthetõ (és terjesztendõ) az alábbi megkötésekkel:

• A továbbadandó anyagnak tartalmaznia kell a szerkesztõ nevét és címét. A nem a szerkesztõtõl származó módosításokat, törléseket, kiegészítéseket a továbbadandó anyagban jelölni kell, és fel kell tüntetni a lektor nevét és címét. (A párhuzamos fejlesztéseket elkerülendõ a lektor a módosításokat a szerkesztõnek küldje el. Saját használatra az anyag természetesen tetszés szerint átalakítható.)
• A terjesztésért a terjesztõ nem kérhet pénzt, az anyag nem használható fel és nem idézhetõ pénzért terjesztett kiadványban a szerkesztõ hozzájárulása nélkül.
• Az esetleges téves információk felhasználásából eredõ anyagi kárért, személyi sérülésért vagy bármilyen más, a felhasználót ért hátrányért a szerkesztõ és a lektorok semmilyen jogi felelõsséget nem vállalnak, de erkölcsi felelõsségük tudatában törekszenek arra, hogy az itt közölt adatok megfeleljenek a valóságnak.

 

 

Indítás

Évrõl évre egyre többen szállnak vízre. Jónéhány ismerõsöm keresett már meg ezügyben ilyen-olyan tanácsért. Nekik szánom evezõs tapasztalataim összefoglalóját.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok vele: nem én f..... (fújom) a passzátszelet. Minden mondat elé képzeld oda azt, hogy "szerintem". Kérlek, ha hibát vagy kiegészítésre szoruló információt találsz, szólj, mint ahogy én is kritikával illetem a felhasznált mûveket. Ha file-ként jutsz hozzá, írd bele {kapcsos zárójelek közé, hogy könnyen megtaláljam}, a dátum és a név (cím) megjelölésével. A {} azt jelzi, hogy szívesen látnék valamit a kapcsok között.

Igyekeztem mindent leírni, amit a témáról tudok, de ha egy kérdésedre nem kapsz választ itt, keress meg engem.

Nem akarok kiabálni, ezért mellõzöm a nagybetûs kiemeléseket és a felkiáltójeleket. Ki-ki döntse el, mit tart fontosnak.

Definíciók

Jelölések, rövidítések

A Nyájas Böngészõ (aki tehát nem papíron, hanem hypertextként olvassa a szöveget) már eddig is megtapasztalhatta, hogy a leírást idegesítõen sok kereszthivatkozással igyekeztem áttekinthetetlenné tenni. A következõ konvenciót alkalmaztam:
{Java részük már elavult, nem élõ link. Den.}

• A vastagon szedett hivatkozások vezetnek távoli honlapokra, pl. Vízállás-jelentés .
• A szimplán írt link házon belüli, legyen példa a katamarán, ha már egyszer úgyis erre mutogat az anyag a legtöbbet.
• A *csillagok között szereplõ dõlt hivatkozás* szintén hazai pályán marad: a szerzõtársakhoz ill. az ajánlott irodalomhoz vezet, szerényen *Kornél*-lal példálóznék.
• A többi dõlt betûs hivatkozás mellékletre utal, ilyen többek között az Elba.
• Végül a települések vastagon dõlten szedettek, kedvencem Gávavencsellõ. Ezek kivétel nélkül a HuTelep-et célozzák meg, tehát ezekre sem érdemes kattintani...

Ha egy linkre rákattintva látszólag nem történik semmi, ne ess kétségbe. Valószínûleg a böngészõprogam egy már korábban kinyitott ablakában megtalálod az áhított oldalt. Keresd kitartóan.

fkm

folyamkilométer

?

nem esküdnék meg rá (+/-...)

??

fene tuggya

JP

jobb part

BP

bal part

1. evezõs

keelboatban a kormányostól távolabbi, azaz a csónak orrához közelebbi evezõs

Kx

x nehézséggel emelhetõ ki a csónak, 0<=x<=9

TID

a Nemzetközi Dunatúra táborhelye (volt, van, vagy lesz), nem ismerem (*DKV*)

FIZ

fizetõkemping (esetleg egy fõre jutó szállásköltség), nem ismerem

CAMP

a kilométer mutatók által ajánlott táborhely, nem ismerem, lehet, hogy FIZ (*DKV*)

VAD

garantáltan (?) vadkemping

ÖKV

Osztrák turistaszervezetek (táborhelye), nem ismerem, valószínûleg FIZ (*DKV*)

BOLHA

A Vízibolha-túrák táborhelye, nem ismerem

NT

Nem táborhely, hanem...

VF

erõsen vízállásfüggõlehet (ezt szinte mindenhova oda lehetne írni)

Pxx

19xx-ben kipróbáltuk, túléltük. Kisebb-nagyobb nehézségek árán lehet találni legalább 2, általában füves sátorhelyet.

Pxxxx

hasonló, mint Pxx, de hátha 1999 után is fogunk még vízitúrázni...

Vx

x-nyire baj, ha (csomagolása kívül, azaz hamarosan belül is) vizes (vízben ázik) 0<=x<=9

x

x, ksz, ks, gsz, gs

q

q, ku

j

j, ly

{ggy

ggy, dj (*Ulti*)}

Alapfogalmak

csónak

amiben evezünk, tehát pl. keelboat, kajak, kenu, katamarán. (Ezután elvileg egy stb. áll, de én csak a felsoroltakkal foglalkozom e helyt.) A leírásban a csónak mindig evezõscsónakot jelent.

keel,
kielboot,
kílbót

keelboat

motorcsónak

6,2 méternél rövidebb vagy 4 kW-nál kisebb teljesítményû motoros vízijármû. (*KRESZ*)

hajó

személy- vagy teherszállító, a ->motorcsónaknál nagyobb motoros vízijármû, más néven dagadaga (tudod, az a ronda nagy dög, amitõl a ->csónakban ülõk idegesek, majd vizesek lesznek)

(Ezek tisztázására azért volt szükség, mert szokás néha pl. a keelboatokat is hajónak nevezni, és hivatalosan a motorcsónak is csónaknak számít, én ezt a kavarodást igyexem elkerülni. A lektoroknak ez nem mindig sikerül, sõt, a Kerényi-Perjés duó szerint csónaknak csak a ladikot hívják - lelkük rajta.)

kint, kifelé

a parton (part mellett), a part felé

bent, befelé

a vízen, a víz közepe felé

(Mnemotechnika: kint vagyunk a vízbõl, és nem kint vagyunk a nyílt vízen, hanem benne vagyunk nyakig.)

felfelé

folyásiránnyal szemben haladva

lefelé

folyásiránnyal egyezõ irányban haladva

jobb/bal part

lefelé haladáskor értendõ, tehát Buda a Duna jobb, Pest a bal partján van.

Ajánlott irodalom

Amit itt összehordok, az távolról sem teljes, ezért nem árt, ha beszerzed ezeket is {}:

Honlapok

{ A felsorolt honlapok már elavult, nem élõ linkek voltak, ezért kivettem. Den.}

Könyvek

Alapismeretek

• Vízi KRESZ (Hajózási Szabályzat). {} (=*KRESZ*) Teljes szövege és ábraanyaga a Közlekedési Fõfelügyelet nyomtatványboltjában, Budapest VIII., Baross utca 76. sz. alatt kapható.
• Bokody-Hábl-Susoczky: Vízitúrázás. Sport, Budapest, 1977
• Dr. Holló Dénes: Vízitúrázó ABC. Sport, Budapest, 1977 (=*ABC*)
• {Marsdeb-Maffet-Scott: Az elsõsegély kézikönyve. SubRosa, Budapest, 1993 (=*Vöröskereszt*) (*Ancsa*)} (=*Zöld kaland*) (*Zoltán*)

Térképek

Vízisport-térképek

{Java részük már elavult, nem élõ link volt, ezért kivettem. A vízisport-térképek nagy részét megtalálod a folyóleírások-itinerek oldalakon. Den.}

Egyéb térképek

A nem kifejezetten vízisport-térképeken érdemes a fkm-eket bejelölni a kilométer mutatókalapján.

Csak úgy indulj neki ismeretlen víznek, hogy van nálad kilométer mutatóés/vagy térkép. Mivel ezek használat közben ronggyá áz(ná)nak, érdemes lemásolni õket, és a másolatot elvinni.

"A Duna vagy a Tisza esetében bármilyen térkép vagy leírás megfelelõen használható, a folyamkilométer-táblák segítségével bármikor tisztázhatjuk helyzetünket. Nagyon fontos, hogy indulás elõtt valamelyik fénymásoló nagyüzemben a térképlapokat hegesztessük be fóliába, különben az elsõ napon használhatatlanná válnak." (*VTT*)

Próbálj minél frissebb kiadvány szerezni, mert a folyóvizek ? a vizesblokk (also known as vízügyi lobby) jóvoltából ? gyorsan változnak.

Milyen csónakot válasszunk

Van, aki a kenura esküszik, mások szerelmesek a keelbe. {Ma már szinte nem is lehet keelboat-al találkozni, lassan kivész hazai folyóinkról, Még egy: a vízenjáró társadalom hajónak mondja a kenut is. Den.}Megpróbálok néhány objektív szempontot felsorolni a megfelelõ vízijármû kiválasztásához.

A csónak férõhelyeit csak rövid túrán tudjuk maximálisan kihasználni. Az én négyszemélyes kenum például egy komolyabb Tisza-túrára teljes menetfelszereléssel két ember számára kényelmes. Keelboatban pedig a potyautasnak igencsak össze kell magát húznia, hogy elférjen a cucc. {Szerintem az ideális felállás, ha párok mennek egy háromszemélyes kenuval. (Leendõ házaspároknak ajánlott még esküvõ elõtt elmenni egy ilyen túrára. Hátha megspórolnak egy csomó pénzt!) (*Zsolt*)}

A csónaxállításrólmajd még késõbb szólok.

A csónak anyaga

Fa

Általában a keelboatok készülnek fából, régebben a kajakok, ritkán kenuk. Elõnye, hogy szebb, mint a mûanyag, és gyakran könnyebb is. Hátránya, hogy sokkal sérülékenyebb, és nehezebben is javítható a sérülése. Egy lelkiismeretes tulajdonos minden évben lecsiszolja és lelakkozza a facsónakját (belül lehet ritkábban).

Mûanyag

Ez a pont az elõzõ alapján nagyjából kitalálható, de azért a Te kedvedért leírom. A kajakok és a kenuk manapság szinte kivétel nélkül üvegszálas mûanyagból készülnek; létezik mûanyag keel is, de az nagyon illúzióromboló annak, aki mexokta a hagyományos keelboat nyekergését, illatát, és fõleg súlyát. Nem akarok a csónakválasztás fortélyaiba belemenni, röviden csak annyit, hogy a nehéz mûanyag csónak nem véletlenül nehéz: valószínûleg sokkal strapabíróbb, például vastagabb az alja, masszívabb az oldala, tehát komolyabb túrára nyerõbb. (Az üvexálas mûanyag nehezebb a fánál, sõt, a víznél is.)

Vászon, gumi

Az összerakható, favázas vászonkajakkal vagy a felfújható gumicsónakkal megoldódnak szállításiés tárolási gondjaink. Ezért cserébe viszont sokkal jobban kell vigyázni rájuk, mint akár egy fából készültre, mert nagyon sérülékenyek. A gumicsónak (gumikajak) pedig nagyon lassú is, szerintem túrázásra nem használható.

A csónak típusa

Többnapos túrára lehetõleg azonos típusú csónakokkal menjünk, mivel a különbözõeknek eltérõ a haladási sebességük.

Keelboat

Az itt tárgyalandó csónakok közül a leggyorsabb (a vízhez képest kb. 8 km/h +/-?), elég stabil járgány. Keelben evezni megtanulni nem ötperces feladat. Kényes jószág, nem csak azért, mert (általában) fából van, hanem mert forgó alkatrészek vannak benne, továbbá hosszú és nehéz. Olyan túrákra alkalmas, ahol nyugodt a víz, legalább 12 m széles hely van evezni, és a kikötés lankás kavicsos vagy homokos parton, vagy (keelboatok számára készült, azaz alacsony) stégnél történik. Szállításanehézkes, csak speciális trélerrel oldható meg.

Kajak, kenu

Túra változatuk (tehát amelyikben elfér a cucc) lassabb, mint a keel (kb. 6 km/h +/-?). Be lehet velük borulni, olyankor is, amikor éppen nem szeretnéd. Kezelésüket viszonylag könnyû megtanulni, csak a kenu kormányzása igényel szakértelmet. Viszonylag szabadon nyúzhatók, gyilkolhatók (a mûanyagból készültek). Szinte bárhol el lehet férni és ki lehet kötni velük.

A kajak a skizofrén szimmetriamániásoknak való, akik jól tûrik, hogy minden húzáskor pár csepp víz csurog rájuk. (Egy apróság a sokezer nem részletezett közül: a kormánylapát ? jó, ha van ? lehetõleg ne a csónak alján, hanem a legvégén legyen, és fel tudjon billenni kis vízben.)

A kenuban száraz marad az ember (feltéve, hogy a mögötted ülõk visszahúzáskor nem felejtik a vízben az evezõjüket, az elõtted ülõ pedig nem lapátolja az öledbe a folyót/tavat, no és persze nem esik az esõ), viszont meg kell tanulni úgy evezni, hogy egyenletesen mindkét oldali izmokat terheljük.

{Kajakba és kenuba nagyon klasszul be lehet szerelni egy "szoknyát" avagy "kötényt", amit a csónakhoz, és a derékra kötve megakadályozható, hogy beessen az esõ. Ha a felfordulás veszélye fennáll (azaz mindig) és a legénység még nem 100%-osan biztos a bukófordulóban (víz alatt átfordulni, és visszaállni rendes helyzetbe), akkor érdemes odafigyelni, hogy mennyi idõ alatt tudja az ember oldani magát a derekára szerelt "izé"-tõl. Akkor lett ideges a papám, mikor a parton kb 10 percig vacakoltunk, mert nem bírtuk kicsomózni az egyik csomót (u.e. víz alatt...). (*Godly*)}

{Az sem mindegy, milyen kajak a kajak. Minél inkább versenyhajó, annál inkább gyors, annál inkább labilis, és annál kevesebb benne a hely. Arra azért érdemes odafigyelni a kajak kiválasztásánál, hogy legyen valami gerince, mert az asztalsimaságú fenékkel rendelkezõ Túra és Szlalom fedõnevû kajakok (különösen az egyszemélyes) emiatt nem nagyon tartja az irányt. Az meg ciki, ha állandóan óvatoskodni kell, hogy a túl erõs húzás ne fordítsa ki a hajót.

A kajakokba pakolni sem lehet olyan jól, mert az üres helyek nagy részét a személyzet kinyújtott lába és a légzsákok foglalják el. Kenuknál ezzel szemben rengeteg a hely a cuccnak, fõleg, hogy egy "n" személyes kenuban többnyire "n-1"-en ülnek. ("n" = 3..4) A kajakok viszont jóval gyorsabbak, mint a nagy batár túrakenuk, és így a kõgátakon is sokkal egyszerûbb átmenni velük. Vízért és bevásárolni járni célszerûbb kajakkal (már ha van a társaságban), ennek fényében javasolok legalább egy kajakot a kenus társaságba. (*Döme*)}

Egy max. 4 személyes kajak vagy kenu akár egy autó tetõcsomagtartóján is szállítható.

Katamarán (kenu)

Az emberi lét egyik legmagasabbrendû formájának színtere ? feltéve, hogy csak lefelé kell vele haladni. Minden benne van abban az egy szóban, hogy stabil. Ehhez persze olyanra is kell megépíteni. A feladat az, hogy két kenut igen erõsen tudjunk mereven egymás mellé rögzíteni. (A dolog részleteirõl majd késõbb.)

Víziközlekedés

Az alábbi szabályokat nem azért kell betartani, hogy ne bírságoljon meg a vízirendõr, ezért nem (mindenütt) árulom el, melyik írott és melyik íratlan ? megjegyzem, nem is mindegyikrõl tudom. Néhány egyszerûen csak mexívlelendõ jótanács.

Létszám

A csónakban soha nem lehetnek többen, mint ahány személyre méretezve van. (A csecsemõ és a kutya is egy-egy személynek számít.) A maximális létszám elvileg bele vagyon írva a csónakba, egyébként az ülések száma lehet irányadó. A keelboat 4 személyes, a potyautas az orrban vagy a kormányos mögött foglalhat helyet.

Tapasztalat

Mindig legyen a csónakban legalább egy olyan ember (keelboatban az evezõnél), akinek már van evezõs tapasztalata, jól tud úszni, 14 évesnél nem fiatalabb, ébren van és józan. Nem (csak) a nagyképû édesvízi medve beszél belõlem, de ez itten kérem nem a városligeti csónakázótó. Mint minden veszélyes üzemre, az evezésre is igaz, hogy nyugodt körülmények között a gyakorlatlan is elboldogul úgy-ahogy, a tapasztalatra akkor van szükség, amikor valami miatt mexûnik ez az ideális állapot. Ha szeretnél evezni, bizonyára akad az ismeretségi körödben olyan, aki tud is, és szívesen veled tart (illetve elvisz magával).

Kajakban és kenuban viszonylag könnyû megtanulni evezni. A kenu kormányzása evezõvel (mert ugyebár nekije nincsen kormánylapátja) már egy kicsit bonyolultabb dolog. A keelboatban való evezés elsajátítása szintén elég sok gyakorlást igényel, ez elképzelhetetlen egy hozzáértõ segítsége nélkül.

A vízi tapasztalat mexerzéséhez hosszabb idõ kell, az evezõs gyakorlatéhoz jóval rövidebb. Tanulj meg a csónakkal egyenesen menni, kanyarodni, a partvonalat követni, elindulni, kikötni, helyben megfordulni, tolatni, úgy, hogy ezeket bármilyen helyzetben egyedül is meg tudd tenni. Katamaránbanpedig érdemes gyakorlatoztatni a gépházat, mert csak összeszokott és az utasításokat pontosan és gyorsan végrehajtó legénységgel lehet biztonságosan lavírozni, pl. gyorsvizû folyón köves parthoz kikötni.

{Ugyancsak célszerû legalább egy borulást és partra úszást kipróbálni (persze csomagok nélkül és nem a Duna/egyéb víz legközepén), hogy ne éles helyzetben essenek át a tisztelt utazók a vízkeresztségen. (*Döme*)}

Úszni tudás

A csónakban az úszni nem tudók mentõmellényt viseljenek. (Az úszóövbõl ki lehet esni fejjel lefelé. Kétéves unokaöcsém ugyan nem esett ki belõle, amikor egyszer a Velencei-tóban hancúroztunk, de eléggé hátborzongató látványt nyújtott fejjel a vízben, miközben a lábaival a levegõben kapálózott.) Ne felfújható ? tehát kilyukasztható ? mentõmellényt használjunk, hanem pl. parafából vagy hungarocellbõl készültet.

Nagyon hideg vízen evezés esetén még a profi úszó is viseljen mentõmellényt, mert ha a szívgörcsöt és a lehûlést meg is "ússza", úszni akkor sem tud, csak hápogni.

Törekedjünk arra, hogy evezni járó társaságunkban mindenki tanuljon meg jól úszni. {Ez amúgy a vízi KRESZ-ben is benne vagyon, sõt célszerû az úszástudást igazoló ún. "vízijártasságit" is maguknál tartaniuk a mentõmellényteleneknek. A vízirendõrök néha szeretnek szívózni ilyesmiért. (*Döme*)}

Fegyelem

A csónakban legyen egy fõnök, aki a Tapasztalat címszó alatt felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik, és a többiek hallgatnak rá. Keelboatban az a legjobb, ha a fõnök evez, lehetõleg az orr felõli ülésben. Õ bármikor überolhatja a kormányos ténykedését (némi erõlködéssel), még akkor is, ha az nem akarja. Kajakban, kenuban, katamaránban a fõnök lehetõleg legyen kormánypozícióban. {Azt csinálja a gépház, amit a fõnök szeretne. A demokráciát csak verbálisan gyakoroljuk. (Egybehangzó vélemény még a legcsökönyösebb kapitányt is meggyõzheti, hogy ne akarjon vízisízni.) (*Puding*)}

A csónakban felállni tilos. Ez alól kivétel a katamarán kenu, amelyben akár táncolni is lehet (feltéve, hogy masszív az összerögzítés). {(Meg a ki/beszállás is. :-) (*Döme*))}

Keelboatban, ha nem evezünk, balanszot kell tartani: ilyenkor a két lapát tolla a vízen fexik, nyeleiket pedig kézzel összefogjuk. Hacsak nem végzünk tornamutatványokat (pl. helycsere, l. alább), elég, ha egy ember tartja a balanszot, de az tényleg tartsa, és mielõtt elengedné, szóljon a társának, hogy most fogja meg õ a lapátokat.

A vízen való helycsere a csónakban orvosilag ellenjavallt, bár kétségtelenül serkenti a vérkeringést. (A katamarán már megint kivétel.) Ha mindenképpen rászorulunk (lehetetlen kikötni, vagy versenyben vagyunk), keelboatban megpróbálkozhatunk a dologgal. Aranyszabály, hogy súlypontunk egyénenként is a csónak tengelyében maradjon, azaz ne egymás mellett, hanem egymás alatt/fölött cseréljünk helyet: az egyik terpeszben feláll a csónak peremére, kezeivel is a peremen támaszkodik, a másik pedig termékenységtánc jelleggel átbújik alatta. Ilyenkor nagyon masszívan kell fogni a labancot, lehetõleg mindkét pár lapátnál. Ebbe besegíthet a kormányos és az orrban gubbasztó potyautas is.

Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a kenuban elég egy hüje is ahhoz, hogy felboruljon, míg a keelboatban elég egy normális (az evezõnél), hogy ne boruljon fel.

Figyelem

Folyóvízen ? a mi szempontunkból ? háromféle mozgás van: a miénk, a vízé, és más hajóké ill. csónakoké. Ezért a kormányos mindig kövesse, merrefelé tart a csónak, és ki tart a csónak felé. Ebben a többiek is segíthetnek, például az orrban ülõ jobban látja a közvetlenül a csónak elõtt levõ akadályt, keelboatban pedig az evezõs valószínûleg elõbb pillantja meg a hátulról settenkedõ hajót. Csorgás (pihenés) közben is legyen valaki, aki a vízhez képest álló akadályokat tartja szemmel. Kísérjük figyelemmel a hajóforgalmat mindkét irányból. Minél elõbb vesszük észre a hajót, annál több idõnk/esélyünk van menekülni a hullámok, illetve az elgázolás elõl.

A figyelés állandó legyen. A kormányossal menetközben beszélgetni nem tilos, de ne merüljünk el a témában teljesen. (Volt már olyan, hogy a kormányos egy bridzs licitrendszer tanulmányozása közben vitte rá egy bójára a keelboatot.)

Kormányzás

Itt most csak a kormánylapáttal rendelkezõ csónakok kormányzásáról szólok.

Alapvetõ összefüggés: a keelboat, illetve a kajak arra kanyarodik, amelyik oldalon a kormánymadzagot húzzuk, illetve a pedált toljuk.

A csónak kormányzása két lényeges dologban tér el a bicikliétõl vagy az autóétól.

Az egyik ? ebben hasonlít pl. a hátsókerék-kormányzású targoncához ?, hogy kanyarodáskor a csónak nem az orrát tolja a kívánt irányba, hanem a farát az ellenkezõ irányba. Így pl. a part mellett fölfelé haladva egy belógó fa kikerülése során már akkor elkezdhetünk a part felé kormányozni, amikor a csónak orra az akadállyal egy vonalba ért. Ha pedig lefelé evezve két keelboat szorosan egymás mellett halad, és túl közel kerülnek egymáshoz, akkor az evezõk öszvegabalyodása szinte elkerülhetetlen, mivel az elkanyarodás úgy kezdõdik, hogy a csónakok fara ? és így a 2. evezõsök ? közelebb kerülnek egymáshoz. (A bonyodalmakat fokozza, hogy mivel mindkét kormányos próbálja tartani a másik csónaktól a távolságot, kétszeresen túlvezérelt lesz a rendszer.)

A másik eltérés a szárazföldi jármûvektõl, hogy a csónak kormányzásának késleltetése van. Azaz ha meghúzzuk a kormánymadzagot, akkor eltelik egy kis idõ, amíg a csónak reagál, illetve a madzag húzását már a kívánt irány elérése elõtt abba kell hagyni.

Hogy mennyivel, továbbá hogyan kell a kormánylapát nélküli tákolmányokat irányítani, és egyáltalán... ? ezt csak a csónakban lehet megtanulni.

Jobb-bal

Az irányok megnevezése fõleg keelboatban okozhat gondot, mivel itt a kormányos és az evezõsök egymással szemben ülnek. Ezért célszerûbb a "jobb" és a "bal" szavak helyett felfelé haladva a "part" és a "víz", lefelé haladva pl. a "Buda" és "Pest" szavakat használni. (Ha nem összeszokott a banda, akkor a "kint" és "bent" is félreérthetõ lehet.) Ezekre a gyorsan felfogható varázsigékre akkor van szükség, amikor nincs sok idõ a tájékozódásra, pl. "Vigyázz part felõl!" ? rikkant a kormányos, mire az evezõsök behúzzák az evezõket, mert túl közel megy a csónak egy vízbe lógó fához. Emellett mutatni is lehet az irányt. (Az egyik legrosszabb, amit kormányos tehet, hogy csak annyit mond: "Vigyázz!", és eltakarja a szemét. A szemét. Ha erre az evezõs aggódón s kíváncsian hátrafordul, akkor egy ág kinyomja a szemét. A szemét.)

Fel-le

Felfelé, azaz folyásiránnyal szemben a part mellett haladjunk, lefelé pedig középen, de legalább 10 méter távolságra a parttól, hogy a felfelé jövõk (a keelboatok is) elférjenek.

Be-ki

A túracsónakok általában kevéssé hajlamosak a borulásra, de azért ne eresszük el magunkat teljesen. Akármilyen stabil, számítsunk rá, hogy jobban billeg, mint a part. Beszálláskor középre lépjünk és hamar üljünk le, kiszálláskor pedig ne rúgjuk el elegáns mozdulattal a csónakot a parttól(fõleg, ha az egyik lábunk még a csónakban van, ilyenkor ugyanis egy kecses spárgával eshetünk a vízbe). Jó, ha közben valaki a partról (stégrõl) fogja a csónakot, esetleg a csónakból a partot.

Keelboat: Be- és kiszálláskor is tartsa valaki a balanszot. (Ez ? ha elég ügyes az illetõ ? lehet maga a be- ill. kiszálló személy is. Ha teljesen egyedül van, mást úgysem nagyon tud csinálni.) Ha túl magas a stég, akkor eresszük le folyásirányban annyira a keelboatot, hogy a 2. evezõs a stég mögött balanszot tudjon tartani. A balansz mellõzhetõ, ha valaki a partról segít. Legjobb a villát tartani, így teljesen billegésmentesíthetõ a keel. Soha ne lépjünk a keel fenekére, mert beszakadhat, csak trepnire (fenékdeszkára) vagy a gerincre. A villa és a csónak közötti terület Bermuda-háromszög, ide vérbeli evezõs nem teszi be a lábát.

{Kenunál az elsõ ember beszállását követõen (aki többnyire a legelöl ülõ, hogy a csónakot folyamatosan el lehessen tolni a parttól, azért, hogy ne fenekeljen meg) a bent ülõ kiül az ülés víz felöli oldalára, amíg a következõ a partról belép. Így ellent tud tartani, mert egy széles, csomagokkal megrakott túrakenunak már nem nagyon lehet a közepére belépni. Tipp: Elõször mindenki az evezõjét rakja a csónakba, és csak utána mászik be. Ha ugyanis elszabadulna a csónak [ld. a fenn említett "kecses spárga" kezdetû részt], és utána kell úszni, legyen mivel kihozni.(*Döme*)}

A csónak part felõli oldalán szálljunk be-ki.

Elindulás, kikötés

Az elindulás és a kikötés mindig orral felfelé történjék. Így ha a parthoz képest állunk, a vízhez képest van sebességünk, és tudunk lavírozni. (Ez a szabály összhangban áll a parton felfelé szabállyal is.) Ne feledjük, hogy limányban (l. késõbb) felfelé folyik a víz, ezért itt érdemesebb orral lefelé állni. (Mivel ez pont ellentétes a parton felfelé szabállyal, próbáljunk máshol kikötni. Ez pl. Szentendrénél [9 fkm] nehezen megy, mert szinte csak a limányban van normális kikötési lehetõség.)

Úgy idõzítsük a dolgokat, hogy ne zavarjanak minket hullámok, amikor éppen a part mellett szerencsétlenkedünk. Várjuk meg, amíg elvonul a hajó hullámostul, és csak utána tegyük vízre a csónakot ill. evezzünk ki a parthoz.

A kikötött csónak vagy legyen tényleg kikötve, vagy fogja valaki, különösen, ha folyik a víz. A faránál nem lehet fogni a csónakot, mert az orrát kifordítja az áramlat (mivel ugyebár az orra van feljebb).

{A csónaknak legyen szerves tartozéka az orrba kötött, megfelelõ hosszúságú kikötõkötél. (*Döme*)}

Ha van valaki a csónakban, akkor lehetõleg legyen benne evezõ is, mert igen muris látvány, amikor az elúszottak erõteljes karcsapásokkal próbálnak visszajutni a szárazföldre.

{Ha kikötsz, nézd meg, hová szállsz ki. Egyszer kikötöttünk, én, mint ifjú titán pattantam ki a csónakból az (igaz, kissé iszaposnak kinézõ) partra, ahol sikerült combközépig elmerülni. Nem triviális kimászni az iszapból, és visszajutni a csónakba. (*Godly*)}

{Még egy kis folyónál sem biztos, hogy ha valaki a hajó elejénél bokáig érõ vízben száll ki, akkor a hátsónak is leér a lába...

A csónakok kikötése nem haszontalan dolog. Mi egy Rába-túrán tanultuk meg... Éjszaka, hálóruciban, (és kissé pityókásan), a legnagyobb tiszavirágzás közepette, egy pislákoló elemlámpával döngettünk lefelé az éppen áradó Rábán úgy, hogy azt sem tudtuk, mikor ment el a hajó! Meglett. (*Zsolt*)}

Elsõbbség, kitérés

A hajónak minden körülmények között elsõbbsége van a csónakkal, vitorlással, és a motorcsónakkal szemben. {Ezért érdemes figyelni kikötõnél, hogy nem akar-e hajó ránk indulni. (*Döme*)} A motorcsónak köteles kitérni az evezõscsónak útjából, és mindkettõ elsõbbséget kell, hogy adjon a vitorlásnak. (Tehát egy pöfögõ csotrogányról már 100 méterrõl meg kell tudnod állapítani, hogy 6,2 méternél rövidebb és 4 kW-nál zsengébb-e, mert ezen múlik, hogy elsõbbséget kell-e neki adnod.) Part mellet, szûkületnél találkozó csónakok közül a felfelé haladó köteles elengedni a fentrõl jövõt. Szögben találkozó csónakok esetén a jobbkéz-szabály érvényes, mint a közúton.

Elõzés

A part mellett felfelé haladva víz felõl elõzzük a nálunk lassabbakat. A parttól távolabb általában nagyobb a sodor, tehát erõsebben kell evezni. (Ezért is sportszerûtlen azzal versenyezni, aki éppen elõz.) Miután lehagytuk a lassabbat, ne kanyarodjunk rögtön vissza a parthoz, mert belénk jöhet a leelõzött.

Nem közvetlenül a parton haladva (tehát pl. lefelé) elvileg balról kell elõzni, mint a közúton.

Találkozás hajóval

Ismétlésül: Minél elõbb vesszük észre a hajót, annál több idõnk/esélyünk van menekülni a hullámok, illetve az elgázolás elõl.

A hajót legalább 30 méterre el kell kerülni (leszámítva azt az esetet, amikor pl. a parttól 17 méterre halad a hajó; ilyenkor nem érdemes a hiányzó 13 méternyire kicipelni a partra a csónakot, de 1 méterre igen, mert tekintélyes hullámok várhatók). Szárnyashajó útját 1000, egyéb hajóét 300 méteren belül keresztezni tilos. (Igen, eltaláltad, ez írott szabály, a kicipelést kivéve).

Egészen hüjék kedvéért: A vontató és az uszály között a kötél alatt átevezni nem túl nyerõ ötlet. {(Ki lehet próbálni, milyen érzés, ha az ember pocikáját megvakarja egy hajócsavar. (*Döme*))}

A hajók hátsó felét 60 méterre kell elkerülni. Amíg ifjú voltam és bohó, én is szívesen potyáztam uszályok mögött. Tudvalévõ, hogy a hajócsavar eltolja a vizet hátrafelé, de ha a hajó uszályokat vontat, akkor azok mögött van akkora szívóhatás, hogy szinte evezés nélkül a nyomukban maradhatunk. Tovább könnyíti a dolgot, ha az uszálykormányos kidob nekünk egy vontatókötelet. Igaz, hogy a víz idétlenül kavarog az uszályok mögött, de az egész nagyon kellemesnek tûnik. Amióta azonban egy általam igen nagyra tartott sporttársnak sikerült így a kajakja beboríthatatlanságát megcáfolnia ? önszántán kívül ?, inkább evezek.

Alapelv, hogy a hajók rosszindulatúak, ezért óvatosan (de tisztelet nélkül) kell velük szemben viselkedni. Ez természetesen íratlan szabály, de sajnos nem vicc. Ugyanakkor érdemes beleképzelni magunkat a hajókormányos helyébe (azért az együttérzést mellõzve), amikor egy kánikulai vasárnap délután kell a Római-partnál bejutnia a Szentendrei-sziget kiságába. Ne tegyük lehetetlenné a dolgát, mert csak mi járunk rosszul, ha megharaxik. Hozzáteszem még, hogy a hajó kormányosának legfeljebb büntetõjogi szempontból érdeke, hogy idõben meglásson és kikerüljön Téged, számodra egy kicsit fontosabb.

A beleképzelés terjedjen ki arra is, hogy nagyjából tudjuk elõre, merre fog menni a hajó. Ehhez támpontot ad, hogy hol halad a hajózóút; ezt bóják jelölik (errõl l. késõbb.) A szembejövõ hajók egymást lehetõleg jobbról kerülik, mint mifelénk az autók. Ha angolosan (tehát fordítva) mennek el egymás mellett, akkor ezt elõre jelzik a jobb (azaz ilyenkor egymás felé nézõ) oldalon kék zászlóval, vagy villogó fénnyel. (Ha két, egy irányban haladó hajó közé kerülünk [pl. egyik elõzi a másikat], az már régen rossz, mert hullámaik kvázi merõlegesek, és idétlenül interferálnak.) Ha lefelé haladunk (célszerûen középen, és általában a hajózóútban), és hajó közeleg, húzódjunk a hajózóút szélére, lehetõleg arra az oldalra, amelyik távolabb van a hajótól. (Ez a hajók már említett rosszindulata miatt nem mindig sikerül, de ne essünk kétségbe). A hajók elõli menekülésnél vegyük figyelembe azt is, hogy hol úszhatjuk meg lexárazabban a találkozást (l. hullámok).

A hajóknak induláskor, kikötéskor, forduláskor, tolatáskor elvileg dudálniuk kellene, ezt azonban általában nem teszik. (Ilyenbõl már volt halálos gázolás ? természetesen a hajósok egy emberként állították, hogy dudáltak, és az özvegy férjet ítélte el a bíróság.) Ha tehát kikötött hajót kerülünk, gyõzõdjünk meg róla, hogy nem jár a motorja.

Fontosabb kürtjelek (*KRESZ*):

Figyelem!:                  --------------------------
Jobbra kanyarodom:          ---
Balra kanyarodom:           ---   ---
Tolatok:                    ---   ---   ---
Indulás után jobbra megyek: ------      ------      ------      ---
Indulás után balra megyek:  ------      ------      ------      ---   ---
Zûr van:                    ---  ---  ---  ---  ---  ---  ---  ---...

Hullámok

A hajók, és sok esetben a motorcsónakok is akkora hullámokat keltenek, amelyeket nem árt figyelembe venni, különben elázás, rosszabb esetben boruláslehet a vége.

Kajakkal és kenuval a hullámfrontra merõlegesen kell ráállni a hullámra, mivel ezek a csónakok egyrészt rendelkeznek spriccdekkel {(=hullámfogó, habléc) (*Döme*)}, jobb esetben "kötény"-nyel, és így elöl-hátul nem folyik be a víz, másrészt így nem billeg oldalra a csónak. Ugyanígy orral kell venni a hullámokat a katamaránkenuval is; itt az is fontos szempont, hogy a két csónak összeköttetése így van a legkisebb igénybevételnek kitéve.

Keelboattal a hullámra a hullámfronttal párhuzamosan kell ráállni, és balanszot kell tartani.

Nagyon hosszú csónakkal (õrsi kenu, regatta, stb.) megeshet az a baleset, hogy nagy hullámokat orral véve a két vége hullámhegyen van, és középen saját súlyától kettétörik.

Amíg a hullámok el nem haladnak, érdemes abbahagyni az evezést (keelboatban a balansztartás miatt kötelezõ is: én már láttam keelboatot leborulnihullámhegyrõl, mert versenyben volt, és nem akart idõt veszíteni ? így egy kicsit többet vesztett).

A hullámokra ráállást még idejében kezdjük el. Eközben két dologra kell ügyelni:

1.

Ne feledjük, hogy a csónak még halad, így nem egyszerûen tengely körüli fordulásról, hanem helyváltoztatásról van szó. Azaz pl. ha keelboattal fölfelé megyünk a part mellett, és fentrõl jön egy hajó, akkor elvileg a part felé kell kanyarodnunk, hogy párhuzamosan álljunk a hullámmal. Ehhez azonban elõbb beljebb kell mennünk, különben a parton találjuk magunkat.

2.

Ha viszont túl korán abbahagyjuk az evezést, és leáll a csónak, akkor ? csak a kormánylapátot használva ? nem tudunk elfordulni a kívánt irányba; ilyenkor az evezõsök aktív közremûködése szükséges.

Az sem mindegy, hol érnek minket a hullámok. Ha túl sekély a víz, akkor a tarajozódó hullámok becsaphatnak (minket és a csónakba). Különösen figyeljünk erre akkor, amikor ki- vagy bepakolás, a legénység folyó ügyei stb. miatt a csónak a part mellett áll cuccal tele. Ha ilyenkor a kanyarban felbukkan egy nagy dög, és a csónakot partra tenni nincs idõ, akkor legjobb, ha valaki beevez vele mélyebb vízre, és ott vészeli át a hullámokat. (Egyszer keelboattal egy zátony fölött találtak minket a Hunyadi hullámai, menekülésre nem volt mód. *Bátyó* javaslatára orral, azaz merõlegesen vettük õket, így csak az orrban, a keel szélességében [60 cm] ömlött be a víz. Ha az ökölszabály szerint párhuzamosan állunk, a csónak teljes hosszában [8 m] csapott volna be a tarajos hullám, ami valószínûleg elsüllyesztett volna minket. No, hát ez is egy volt ama bizonyos nem ideális állapotok közül, amirõl fentebbbrekegtem. S voltam oly szerény, hogy nem a saját lángeszemmel dicsekedtem, hanem a bátyáméval.)

Kotort mederben, limányban, gátaknál, szóval olyan helyeken, ahol össze-vissza örvénylik a víz, a hullámok sajnos szintén össze-visszák, ráállni lehetetlen. Ráadásul itt a hullámok sokáig megmaradhatnak anélkül, hogy újabb hajó jönne. {Az alattomosságuk ezeknek az ún. fenékhullámoknak az, hogy nem mindig közvetlenül a hajó után keletkeznek, hanem egy kis késéssel. (*Apu*)} Így a jámbor utazó egyszer csak azt veszi észre, hogy derült égbõl feltámadott a tenger. Ilyenkor az egyik leghatásosabb gyógymód az imádkozás, bár néha ez sem segít: öreg rókák is süllyedtek már el keelboattal gátak között. Érdemesebb megelõzni a bajt ? ha lehet ?, és egy nyugodt helyen (pl. parton) legalább azt megvárni, amíg elkotródnak a hajók a rizikós részrõl, és egy kicsit lecsillapodik a víz.

Hullámokat a szél is kelthet. Ez nem kevésbé ocsmány, mint az örvényben létrejövõ, de legalább egy kicsit tendenciózusabb. Általában akkor keletkeznek kellemetlen méretû hullámok, ha a szél a vízfolyással ellentétes irányban (felfelé) fúj. (Az ilyet én déli szélnek hívom, még akkor is, ha a víz nem észak-déli irányban folyik, ugyanis a szél ? a hegyek és a partmenti fák miatt ? követi a folyó irányát. Ja, és mifelénk a folyók jobbára északról délre folynak.) A part mellett ilyenkor rendszerint nyugodtabb a víz ? ha van galériaerdõ, vagy magas a part ?, és kisebb a szél. Ha tehát felfelé megyünk, örvendezzünk, hogy egy kis segítséget kaptunk viszonylag kevés locs-pocs árán, illetve rettegjünk a perctõl, amikor vissza kell fordulnunk. Ha viszont lefelé megyünk, húzódjunk a part közelébe (ügyelve azokra a felfelé jövõ õrültekre, akik ilyen idõben sem kötnek ki). A "déli" szél keelboattal kínosabb, mint kenuval vagy kajakkal, mivel õ nem szereti, ha orral vesszük a hullámokat.

Bizonyos erõsség felett a szél nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is lehet. Ha például elfordítja a csónakot, nagyon nehéz visszakanyarodni az eredeti irányba, és mivel így keresztben nagyobb felületet mutat a csónak a szél felé, könnyebben belekap, amibõl borulásis lehet. Viharban mindenképpen kössünk ki, ellenszélben már csak azért is, mert ilyenkor a legnagyobb erõfeszítéssel is legfeljebb csak azt tudjuk elérni, hogy ne fújjon vissza minket a szél.

Talán mondanom sem kell, hogy a lexebb az, amikor orkánszerû déli szélben pont két sarkantyú (folyásirányra merõleges gát) között kerülünk a Mozart és egy bolgár kamionszállító közé...

Átkelés

Ha nem pontosan folyóval egyezõ vagy ellentétes irányban evezünk (pl. átkelésnél), akkor a csónak orra nem arrafelé néz, amerre megyünk, hanem feljebb. A pontos haladási irányunk a szemközti parton az a pont (pl. fa), amely mögött a távolabbi tárgyak (pl. hegy) egyik irányban sem mozdulnak el, azaz takarásban maradnak.

Ha velünk kb. egy magasságban van egy, a parthoz képest álló akadály a vízen (pl. bója, kotróhajó, stb.), akkor azt inkább alulról kerüljük. Ne próbáljunk átslisszolni hajó elõtt se, várjuk meg, amíg elmegy. Tehát nézzünk körül, mielõtt átindulunk.

Hogy milyen szögben érdemes átkelni, az függ a csónakunk és a víz folyási sebességétõl. Egy kis elmélet:

A dolgot némileg leegyszerûsítve legyen a csónak vízhez viszonyított sebessége u, a folyóé bent v, a part mellett w. Jelöljük a csónak hossztengelyének a folyásirányra merõlegessel bezárt szögének tangensét x-valvel, azaz amíg egy métert befelé lóg a csónak, addig x métert fölfelé. Tehát x=0, ha pont a folyóra merõlegesen áll a csónak, x=1, ha 45 fokban stb. Legyen y a csónak haladási irányszögének tangense, azaz amíg befelé 1 métert halad, addig fölfelé ymétert. Az "a csónak orra nem arrafelé néz, amerre megyünk" mondat precízebben:

Az optimális értékek:

illetve

.

Vegyük példának a keelboatot és a Duna-kanyart, azaz u=8 km/h, v=4 km/h és w=1,5 km/h. Ekkor x=1,18 és y=0,4, tehát a csónak hossztengelyének a merõlegestõl arc tg 1,18=50 fokkal kell fölfelé fordulnia, és így pl. egy 100 méter széles szakaszon átevezés után 40 méterrel feljebb érünk a túlpartra.

Az okos képlet azt is elárulja (egy /0 error-ral), hogy állóvízen nem érdemes átkelni a gyorsabb haladás kedvéért. (Jé...)

{Kötözködések by (*Döme*) [Ha már egyszer elmélet...]: 1. A sodrás ereje függ a csónaknak ahhoz képesti irányától [arctg x]. (Jé...) 2. Az áramlás a felszínen majdnem laminárisnak tekinthetõ, ezért az áramlási keresztmetszet nem igazán a fent leírt függvény szerinti. (Gondoljunk bele: A párszáz méter széles Duna a parttól 50 méterre már szinte ugyanúgy folyik, mint középen, addig viszont folyamatosan gyorsul az áramlás.) 3. Nem elhanyagolható, hogy a legénység (gépház) az átkelés végére kifárad,) [Ha már egyszer elmélet...]: 1. A sodrás ereje függ a csónaknak ahhoz képesti irányától [arctg x]. (Jé...) 2. Az áramlás a felszínen majdnem laminárisnak tekinthetõ, ezért az áramlási keresztmetszet nem igazán a fent leírt függvény szerinti. (Gondoljunk bele: A párszáz méter széles Duna a parttól 50 méterre már szinte ugyanúgy folyik, mint középen, addig viszont folyamatosan gyorsul az áramlás.) 3. Nem elhanyagolható, hogy a legénység (gépház) az átkelés végére kifárad, ezért "u" folyamatosan csökken. 4. Bocsi, hogy elrontottam a játékotokat!}

Íme, néhány gyöngyszem az *ABC*-bõl:

1.

"A vízfolyás lefelé sodró erejét is tegyük hasznossá az átkelés megkönnyítésére. Ha a csónakot bizonyos szögben a víz sodrával szembeállítjuk, akkor a hajófalnak ütközõ vízsodor egyrészt az orra hat merõlegesen és így a másik part felé sodorja, másrészt a hajó hossztengelyével szemben ellenállást fejt ki."

Ebbõl csak annyi igaz, hogy ha pl. éppen egy limány(l. ott) *-gal jelölt pontján akarunk átkelni, akkor nyugodtan hagyhatjuk, hogy befelé fordítson minket a víz (vigyázat, van olyan limány, amelyik képes deréxögnél is többet fordítani a csónakon). Ha az ilyen tranzienseken túl vagyunk, akkor bent a víz kvázi egyenletesen folyik. Az idézett átkelési módra csak a köteles komp képes.

2.

"Lassú vagy csekély sebességû víznél legfeljebb 45 fokos átkelési szöget kell csak betartani."

Lásd a varázsképleteket (levezetés a szerkesztõségben).

3.

"Páratlan evezõvel hajtott csónakoknál a nagyobb hajtóerõt mindig az ár menti, tehát alsó oldal fejti ki. Ezzel a lesodródást csökkentjük, a kormányzást pedig megkönnyítjük."

Szerintem viszont a folyó elforgatóerejét a teljes átkelésre kiintegrálva az elmozdulásunk szerint nagyjából nullát kapunk. Ez azt jelenti, hogy az átkelés megkezdésekor ahogy távolodunk a parttól, egyre nõ a sodor, ami a csónakot valóban lefelé fordítja, mivel az orrt elõbb éri, de ugyanígy a túlpartot megközelítve csökken a sodor, és a csónakot ugyanannyival visszafordítja, mivel nagyobb sodrás a fart késõbb (tovább) éri.

Tudom, hogy nem szép dolog a kekeckedés, és Dr. Holló egyébként nagyon sok hasznosat ír könyvében. Valószínû azonban, hogy nem a fizika doktora.

Átkelni az ember két okból szokott: az egyik, hogy ott van dolga (kocsma, stb.), a másik, hogy a túlparton gyorsabban/biztonságosabban/szebb helyen lehet haladni fölfelé. A fenti képlet optimuma az elsõ esetben természetesen úgy értelmezendõ, hogy ha pl. velünk pont egy magasságban van a cél, akkor nem érdemes 40 méterrel feljebb átérni, és aztán visszaevezni. (Persze már rég rossz, ha ezt magyarázni kell.)

Még egy kicsit a kinematikánál maradva, de elszakadva az átkeléstõl: Ahol egy rövidebb szakaszon erõs a "szembevíz" (Pl. a szentendrei limány fölött), ott érdemes belehúzni, mert így végeredményben kevesebb energiával jutunk túl rajta. (Szélsõséges eset: ha egyhelyben áll a csónak, miközben evezünk, attól elfáradunk, de nem haladunk.) Ha viszont erõs "hátvizes" szakaszra érünk (pl. lefelé ugyanott), akkor a vízhez képesti gyorsítás az összsebességet ennél kisebb mértékben növeli csak.

Limány

Magyarabbul visszafolyás. Ha valahol beszûkül a folyómeder (pl. egy sarkantyú miatt, vagy mint az ábrán), akkor ott a víz sebessége megnõ, alatta viszont a part mellett fölfelé folyik a víz. Ha egy ilyen helyen fölfelé evezünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy kellemesen meglódul a csónak. Amikor viszont elérjük a szûkületet (az ábrán *), a csónak orrát befelé fordítja az áramlat. Erre elõre fel kell készülni, és erõsen ellene kell tartani kormányzással. Besegíthetnek az evezõsök is, víz felõl erõsebbeket húzva.

|                          v, >, <, ^: folyásirány
| v                        |, \: partvonal
|
 \  v>
  \
   \  v>
    \
     \  v>
      \  *
  P    |  v>        V
  A    | ^          Í
  R    |            Z
  T    | ^     v
       |
       |    <
       | v     v

Hasonlóképpen elfordul a csónak, ha pl. állóvízbõl evezünk ki a sodorba, vagy egy hajó mögött vágunk át, azaz olyankor, ha a víz nem egyenletesen folyik, hanem felszínének különbözõ pontjai egymáshoz képest is elmozdulnak a csónak mellett.

A hajózóút

A hajózóút jobb szélét (Buda) piros négyszögletes (henger alakú) bója, bal szélét (Pest) zöld vagy fekete háromszögletû (kúp alakú) bója jelzi. Úszó bója helyett lehet a vízen egy karó tetején is a jelzés (mint pl. a ráckevei Duna-ágban). Némely bójákon van villogó lámpa, ennek színe megegyezik a bójáéval (fekete bóján zöld). A bójáknak megfelelõ parti jelek jobb oldalt a piros színû, alul-felül fehér négyzet, a bal parton a sarkán álló, felül zöld, alul fehér négyzet, mindkettõ villogó lámpákkal.

Az Árpád-híd északi végénél vagyon egy piros-zöld csíkos kerek bója. Ez menetirány szerint tereli a forgalmat, azaz a Margit sziget pesti ágában fölfelé, budai ágában lefelé haladnak a hajók ? te evezz, amerre kedved van.

Helyenként a parton áll egy fehér pózna, tetején egy vagy két srévizavé a folyó felé-fölfelé mutató nyíl, ez azt jelzi, hogy itt a hajózóút átmegy a átellenes part közelébe. A póznán van egy sárga négyzet, benne egy függõleges fekete csík. Ez a négyzet a jobb parton az oldalán áll, a bal parton pedig a sarkán (itt tehát a fekete csík átlós). {Az ilyen jeleket 1 v. 2 villogó sárga lámpa szokta kiegészíteni. Az irányt a lámpák számából tudják sötétben. A hajósok - biztos, ami biztos - reflektorral általában kivilágítanak a villogók környékére, és így már látják a fennebb említett fel- v. lemutató nyilakat meg a négyzeteket. Ezt pl. a 1489-es fkm-nél, a JP-on levõ tábla melletti táborhelynél tapasztalhattuk. (*Döme*)}

Úszómû (pl. kotróhajó) elõtt ?? {} méterrel sárga bója úszkál. {Már ha úszkál. Mert nem szokott. (*Döme*)} Az úszómû árbocán a hajózóút felõli oldalon egy fehér gömb van, fölötte egy piros gömb, a másik oldalon csak egy piros gömb. {Esetleg ugyanez zászlókkal, sötétben lámpákkal. (*Döme*)} A nem hajózóút felõli oldal össze lehet kötve a parttal vízfelszín alatt/fölött drótkötéllel.

Stégek, gátak, egyéb akadályok

Amikor felfelé haladva stéget kerülünk ki, ne vágjunk rögtön vissza a parthoz, ha elhagytuk, mert rávihet a víz. Másfelõl ne feledjük, hogy limányban (l. elõbb) felfelé folyik a víz (pl. a leányfalusi hajóállomásnál [15,5 fkm]), itt tehát már jóval a stég elõtt menjünk beljebb.

Lefelé lehetõleg a hajózóútbanhaladjunk, fõleg ismeretlen vízen (természetesen állandóan figyelve elõre-hátra, hogy nem jön-e hajó). Ahol egy tolóhajó elfért, ott talán mi sem futunk zátonyra.

Ha letérünk a hajózóútról, legyünk nagyon óvatosak. (Mit mond a pilótának a mamája bevetés elõtt? "Alacsonyan repülj, kisfiam, és lassan!") Gátakon bukhat akkorát a víz, hogy felborul a csónak, és az áramlás a fenék felé nyomja a hajótöröttet. Vízen a behajtani tilos tábla piros-fehér-piros (mint az osztrák zászló), német nyelvterületen néhol csak "Durchfahrt verboten", ezeket vegyük komolyan.

Folyóvízben a víz alatti akadályok elárulják magukat egy örvénnyel, fodrozódással, amely a parthoz képest áll. A gáton bukó víz zuhogását pedig lehet hallani is.

{Ha az ember (mert ember) nekimegy egy kõgátnak, igen körültekintõen szálljon ki, mert a gát elõtt és után mély a víz, és mindenféle törmelék is lehet a mederben. (*Godly*)}

{A Duna dél-magyarországi szakaszán az áramlás gyorsítása miatt számtalan kõgátat (sarkantyút) építettek. Ez tkp. egy oldalról a folyásirányra merõlegesen benyúló kõszórás, ami összeszûkíti a keresztmetszetet. A gát közelében az áramlás igen csúnya, ennek következményeirõl késõbb.