Címlap Kicsiknek, nagyoknak

Alap gondolatok

 kicsiknek, nagyoknak

Vízenjárók

Hazánk vizei vizitúrázásra kiválóan alkalmasak. A Duna, a Tisza, a Rába, az Ipoly vagy a Bodrog mind-mind kedvelt vízitúra-helyszínnek számítanak. És kell-e jobb nyári program annál, mint elheverni egy túrakenuban, élvezni a napsütést, csorogni a folyó szélén, este kikötni, sátrat verni, bográcsban főzni? Szerintünk nem.

Vízreszállás

A vízitúrázás amellett, hogy kellemes elegye a sportolásnak és a napon sütkérező semmittevésnek (attól függően, hogy árral szemben vagy a sodrás irányába megyünk), az egyik legolcsóbb formája az önfeledt nyaralásnak. Négyszemélyes túrakenut körülbelül 2000 Ft-ért bérelhetünk egy napra, ami még válság idején is belefér. Érdemes viszont túránkat úgy szervezni, hogy ne kelljen fölösleges szállítási költséget fizetnünk: ha a kölcsönző telephelyétől messze fejezzük be kirándulásunkat, 200-300 Ft-ot kell fizetnünk kilométerenként a hajók visszaszállításáért.

Folyamkilométereken át

Egy folyón nehezebb rossz irányba fordulva eltévedni, mint erdőben, viszont moha se nő a fák tövén… Minél nagyobb vízre megyünk, annál jobban ajánlott még indulás előtt szert tenni vízisport- térképre. Megnyugtató érzés előre tudni, hogy, mikor érünk zsiliphez, merre találunk olyan éjszakai szállásnak is alkalmas helyet, ahol ki lehet kötni; az is hasznos, ha a folyamkilométer- táblák alapján be tudjuk lőni, épp merre járunk. Evezhető folyóinkról a nagyobb térképkiadók évről-évre friss térképeket jelentetnek meg: a későbbiekben bizonyosan megtérül a beruházás.

A víz az úr

Főleg a gyengébb úszókat ijesztheti el az evezéstől a borulás fenyegető réme. Itt szeretnénk mindenkit megnyugtatni: tapasztalataink szerint ehhez összehangolt munkára van szükség. Valóban igaz, hogy egy kenu sem marad talpon, ha a hajó összes utasa egyszerre és erőteljesen dől ugyanabba az irányba, de miért tennénk ilyet, hacsak nem azért, hogy utána ősszel büszkén mesélhessük barátainknak, mekkorát borultunk a Tisza közepén. Ettől függetlenül nagyon fontos felszerelésünk vízhatlan helyen történő tárolása, mert első lendületes lapátcsapásainkkal vélhetően nem kevés vizet fogunk a mögöttünk ülő nyakába zúdítani. Legegyszerűbb megoldás, ha műanyag hordókat bérelünk; lendületesebb fellépéssel ezt akár a kenubérlés árába is belealkudhatjuk.

Beülés

Fontos, hogy hajót mindig a vízfolyással szemben kell vízre tenni, beüléskor pedig fokozottan figyeljünk arra, hogy testünk súlypontja alacsonyan legyen, nehogy rögtön a vízben kössünk ki. A ki- és beszállás nem az a művelet, amit száraz lábal meg tudunk úszni, hiszen a hajónak rosszat tesz, ha az alja leér és megfeneklik.

Evezés a napon

Még az is, aki sosem próbált kenuzni, egy óra alatt könnyedén el tudja sajátítani az evezés tudományát. A kenu irányítása kicsit nehezebb feladat a puszta lapátolásnál, de azért nem kell Vajda Attilának lenni ahhoz, hogy egyenesben tudjuk tartani a hajót: legfeljebb egy-két piruettel fűszerezzük az első kilométereket. A legfontosabb, hogy ne össze-vissza csapkodjuk az evezővel: a gyorsaság titka nem (csak) az erőben, hanem az egyszerre húzásban rejlik. Hosszú, nyugodt, egyenletes húzásokkal tudunk igazán könnyedén és gyorsan haladni. Miközben önfeledten csorgunk a folyón, tartsuk észben: egy napsütötte nyári napon nincs is alkalmasabb hely a szénné égésre, mint a nyílt víz közepén egy kenuban heverészve. Higgyük el, senki nem azért evez fehér rambo-fejkendőben, mert éppen vicces a kedve.

Szakzsargon

folyamkilométer: a távolság mértékegysége folyóvízen. Kiszámítása bonyolult.
vízfogás, áthúzás, szabadítás, előkészítés: az evezés fázisai
csapásszám: egy perc alatt teljesített húzások együttes összege
vezérevezős (stroke): az első beülőben helyet foglaló, általában a legkönnyebb ember. ő diktálja a csapásszámot.
súlyozás: beszállás után addig helyezkedik a legénység, amíg a hajó nem billen egyik oldalra sem