Majd akkor
Akkor mondj róla rosszat, ha mindennapjaidban már nem lesz, ha erőlködnöd kell, hogy felidézd magadban, milyen is volt arca, hogyan rándult meg szája szeglete, ha vitatkoztatok valamiről, s ő nem értett veled egyet;
majd akkor mondj róla rosszat, ha kezed mozdulna, hogy elmagyarázz valamit, s hirtelen rádöbbensz: nincs kinek;
akkor mondj rosszat, mikor elindulnál, hogy találkozzál vele, hogy újra egymással szemben üljetek és hallgasd beszédét, s nem fogod tudni, melyik úton induljál;
róla rosszat akkor mondj, mikor már nem fogsz emlékezni arra, milyen is volt az az évszak, amikor együtt sétáltatok a város utcáin-parkjaiban, csak arra emlékszel, hogy szép volt;
mondj róla rosszat majd akkor, amikor érzed, hogy valami hiányzik az életedből, s nem lesz melletted senki sem, aki önfeledt vidámsággal segítene neked a gondokból kikapcsolódni;
mondj róla akkor rosszat, amikor nem lesz, aki okos szóval figyelmeztetne, ha téves úton haladnál;
rosszat majd akkor mondjál róla, s a világról, mikor nyújtanád - még ha tétován is -, kezed, hogy valaki fogja meg, segítsen neked, s rádöbbensz: valahol, valamikor elpazaroltad egy feléd nyújtott kéz baráti szorítását, s most már nincs, aki megfogná a kezedet:
Akkor majd mondjál róla rosszat...
Budapest, 1981. 12. 02