Elöljáró beszéd
avagy: rólam
A Jász-Nagykun megyei Karcagon születtem, szüleim révén többnyire kun és székely vér ,,csordogál ereimben''... Gyermekkoromban 100-150 éves sírhantok között futkároztam pajtásaimmal, s este petróleumlámpa világította meg a kemencével fűtött szobát. Anyai nagyanyám, Tekse Julianna okuláréját orra hegyire tolva, a könyvet a petróleumlámpa mögé tartva fáradhatatlanul olvasta nekem a szebbnél-szebb meséket a hosszú téli estéken. Aztán egyszer ünneplõbe öltöztettek, s felutaztunk a ,,nagyfaluba'' -- ahogy drága jó nagyapám nevezte a benzingőzös Székesfővárost. Fent-tartózkodásunk másnapján kivittek a Városligetbe: csodát látni. No, ámuldoztam is, hogyan tudták azt a várat az ország annyi részéből összehordani! S egyszercsak ott álltunk egy szobor előtt: fenséges tartásban egy nagyságos alak, csuklyája eltakarja, épphogy sejteni engedi arcát; bal kezével egy nyitott könyvet tart, mintegy az első sorokra mutat rá.
P. mester ő, a Névtelen, -- aki az elsõ összefüggő történetet megírta a Magyarokról -- tudtam meg. Nagyanyám fellépett a lépcsőkre, hogy elolvassa nekem, mi van a könyv látható lapjára írva... P dictus... kezdte, majd elakadt. Rövid hümmögés után lejött a szobortól, s megsimogatva fejemet emígyen indokolta elhallgatását: nincs nálam a szemüvegem, nem tudom elolvasni, mi van odaírva. Majd ha nagy leszel, te magad is tudsz már olvasni, s akkor gyere el ide, és olvasd el helyettem is az odaírt szöveget...
Biztos nem kell mondanom, hogy amikor legénykoromban -- már ,,székesfővárosi'' lakosként -- a Ligetben jártam, első utam Anonymus szobrához vezetett: nézzük csak, mit tartogatnak a bronzkezek? S mai napig emlékszem megrökönyödésemre, hogy -- bár jó a szemem, s kitűnően megtanultam olvasni is -- hiába ismerősek egyenként a betűk, érthető szavakká mégsem formálódnak. Akkor határoztam el: egyszer érteni fogom azokat a szavakat is...
Így kezdődött olthatatlan érdeklődésem a történelem, népünk, országunk múltja iránt. Szerencsés is voltam: már gyerekfejjel részt vehettem a fonyódi vár ásatásán, később a budai vár feltárásain, majd óbudán Kaba Melinda és Bertalan Vilmosné mellett lehettem, amikor római és középkori épületeket ástak ki; a csodálatos ,,Hercules-villa''-beli mozaik felfedezésekor... és egyre többet értettem meg a Mester lapjaira írottakból...
Első én-weboldalamat 1998 telén készítettem el, egyszerű txt szövegszerkesztővel. Azóta is örülök, hogy nekiveselkedtem a html-rejtelmek megismerésének. Oldalam - és tartalmai az idők során rendszeresen bővült, s ennek folyományaként kinőtte a régi kereteket. Így most - ki tudja, meddig áthúzom egy CMS rendszerre. A lelkesedés, és tartalom maradt, ami volt: én, és kedves időtöltéseim. Legfeljebb egy kicsit ma más... több a merengés a régvoltak felé...
